A népszerű leves- és tésztabár már 2 helyen is megtalálható a városban, én ezúttal a Dunakapu téren tértem be hozzájuk, majd napsütéses idő lévén (bár a széllel dacolva) a teraszukon tudtam elfogyasztani levesemet. (Szerintem, aki járt már náluk tudhatja, hogy bent mennyire pici a hely, de pozitívum, hogy rengeteg pléd várt azokra a bátrakra, akik a téli hideg ellenére is leültek a kinti asztalokhoz.)

Nagy reményekkel kértem ki a császárhúsos ramenemet, melyben a húson kívül ramentészta, lágytojás, gomba és újhagyma volt, tekintve, hogy egy levesbárról van szó, bíztam benne, hogy nem nagyon foghatok majd mellé. Különös tekintettel, hogyha valahol, hát a Souper-ben egészen biztosan mesterei a srácok a különlegesebbnél különlegesebb leveseknek. Sajnos gyorsan le is spoilerezem: csalódtam. A levest papír pohárban kaptam meg helyben fogyasztásra is, amivel teljesen ki tudok egyezni, ez a hely adottságaihoz és koncepciójához tartozik, nyilván elvitelre értékesítenek a legtöbbet és praktikus lehet, hogyha ott is fogyasztod menüdet, az esetleges maradékot könnyen elcsomagolhatod. Az alaplé itt is egy jobb fajta húslevesre emlékeztetett, ami ízlett is volna, viszont a császárhús annyira intenzív volt, hogy elvitte minden más ízről a fókuszt. Emellett számomra indokolatlanul sok tészta volt benne, és értem, hogy ez egy leves, amit választhatsz főételnek is, szóval kell, hogy legyen benne „tartalom”, de az arányokat tekintve kb. a pohár 2/3-a tészta volt. A garnélás ramennél az előbbi probléma nem állt fent, utóbbival viszont ennél a verziónál sem volt másképp, ráadásul laktatónak sem mondanám kifejezetten ezt az ebédet, szóval biztos, hogy nem ezért a levesért térek vissza hozzájuk legközelebb. Side note: ez már csak az érdekesség része, a levesben volt egy kis csillag alakú korong is, ami nem volt feltüntetve, hogy mi lehet, de mivel a benne lévő lilás színt nem éreztem túl természetesnek, nem vettem biztosra, hogy ehető lenne … később egy barátom világosított fel, hogy ez valamiféle rákpaszta talán, szóval ha ezt valaki kóstolta, ossza meg velem is, hogy milyen íze van.

Fotó: Szami

Győri viszonylatban ramenek tekintetében az Oishi-t tudom összehasonlítási alapul venni, és a már nevében is japán étterem itt toronymagasan győz. Az ízek, az összetevők, a választék mind azt sugallják, hogy az Oishi-ban a ramen nemcsak „plusz egy” tétel az étlapon, annak ellenére is, hogy ahogy a korábbiakban írtam az ő menüjükön is vannak érdekességek, mondhatni „oda nem illő tételek”, ha a japán konyhát vesszük alapul. Visszatérve viszont a tárgyra, a tesztelt leves egynek elment, de ez most nem volt annyira „souper”.