Baross Gábor 2019-ben | Fotó: 15 év, 45 Prima Díjas EMBER/H. Baranyai Edina
Egyszerre voltam két trombitás
A ’60-as években az első trombitás a 20 éves Baross Gábor volt: – Beethoven „Fideliójának” harmadik felvonásában Florestan szabadulásakor megszólal egy trombitaszignál, valójában ez a trombitaszólam közben egy harmadik, aminek a színfalak mögül kell felharsanni. Igen ám, de a zenekarnak csak két trombitása volt. Ezért én a nyitány közben a pult mögött kimásztam, és a Lloyd folyosójáról adtam a szignált. Hirtelen ott termett a koncertfelügyelő, ő nem volt beavatva, és jól megdorgált, hogy mit mászkálok előadás közben” – mondta 2022-ben Baross Gábor.
Morricone a patikában
Ennio Morriconéval Baross Gábor idejében jött létre a kapcsolat, 2004-ben adott itt koncertet, 5 évvel később pedig Fűke Géza vezetése alatt utazott világturnéra a társulattal. – A menedzsere egy soproni hölgy volt, akivel korábban együtt dolgoztunk, ő ajánlott minket – avatott be a kötetben Baross Gábor. – A próba szünetében elhívtam sétálni a városba, örömmel jött. Beléptünk a Széchenyi patikába. Az eladók nem ismerték fel, s amikor a Mester nem figyelt, kérdeztem a hölgyektől: tudják-e, kicsoda. Mondtam, ő Ennio Morricone, amire hátrahőköltek. Annyira hétköznapi figura volt a „szódásszifon” szemüvegben és szürke öltönyében, hogy zavartalanul sétálgathatott a Baross úton.
Majdnem lerobbantunk Morriconéval
A tizenkét koncertes turné Marokkóval kezdődött. – Előtte Győrben járt, és részt vett a próbán Morricone – idéz a Mesterrel egy másik történetet 2009-ből Fűke Géza. – Hogy illőn utaztathassuk a bécsi reptérre, kölcsönkaptunk az Auditól egy A8-ast. Indultunk Schwechatra, s nekem Mosonmagyaróvárnál villant be, hogy nincs nálam se útlevél, se pénz, se jogosítvány és alig van benzin a tankban. Úgy készültem, hogy már a határról visszafordítanak, jobb esetben lerobbanunk a gigavilágsztárral. Szerencsére nem ellenőriztek, az autót is elimádkoztuk Schwechatig, de visszafelé már muszáj volt megállni egy benzinkútnál. Kérdeztem a szóvivőnket, van-e nála pénz. Kétezer forintja volt. Kiléptem az A8-as Audiból, elegánsan is voltam öltözve, vágtázva érkezett a benzinkutas. Megkértem, hogy kétezerért tankoljon, amire egy pillanatnyi szünet után megismételte a kérdését. Én meg a választ.
Kicsenték Kocsis zongoráját
– A budapesti főpróbán kiderült, hogy a szervezők által biztosított zongora nem elég jó, és Morricone kényes volt erre – vett elő anno egy újabb sztorit Baross Gábor a Mesterről. – Valaki kitalálta, hogy Kocsis Zoltán az irodájában – a filharmónia székházában – tart egy jó Steinwayt, csakhogy Kocsis Zoltán ekkor nem volt bent. Fogták, és a Vörösmarty térről a Papp László Arénába utaztatták a zongorát, ami visszakerült a helyére, mire a mester megérkezett. Csakhogy fülébe jutott a dolog és hatalmas patáliát csapott.
Kölcsönkenyér visszajár Kocsisnak
Kocsis Zoltán – aki egyébként élete utolsó koncertjét is Győrben adta 2016. október 13-án – naplót vezetett. Ám 2012-ben nem hozta magával a laptopját. – Megkérdezte, beülhet-e az irodámba a pendrive-jával – meséli a kötetben Fűke Géza. – Mondom, persze nyugodtan. Bevallom, arra nem számítottam, hogy egy hétig nem láthatom el az igazgatási teendőket, mert a próbán magam is klarinétoztam, utána pedig a világhírű zongoraművész és karnagy írta a naplóját a gépemnél.
Megsértődött a karmester
– Szanyban játszottunk a Rábaközi Fesztiválon egy osztrák karmesterrel. A műsoron szerepelt a velünk érkezett Baksa András saját darabja – idézte fel a néhai Baross Gábor. – A közönség elfoglalta a helyét, de egyre kínosabban teltek a percek, mert nem jött a karmester. Kiderült: összezördült valakivel – nem a társulatból –, és szó nélkül távozott a kottákkal együtt. Ilyet még egyikünk se hallott. Megkértem Baksa Andrást, hogy vezényeljen, kottaolvasó ember volt, csak épp a saját darabját nem merte eldirigálni. Ezért azt vezényelte, amihez volt nálunk kis zsebpartitúra. Idősebb Töreki Imre, a fesztivál igazgatója állt ki, hogy közölje a változást, ami a közönséget egyébként cseppet sem zavarta.
Karmesteri belépő kéztöréssel
És végül a „legfiatalabb” anekdota 2019-ből: a győri Operálián oldalról érkező vendégkarmester megcsúszott és látványosan előrevágódott. Kéztöréssel vitték kórházba. – Berkes Kálmán művészeti igazgató is elfoglalta addigra helyét a nézők közt, fogyasztott két pezsgőt. Ekkor a rendezők megkérték, hogy fáradjon a színfalak mögé. Ott én vártam rá, és kértem, hogy vezényeljen. „Ne hülyéskedj!” – mondta elképedve, egy perce sem volt felkészülni. „Kálmán – feleltem –, ez vészhelyzet, valamit majd csináltok, a zenekar eljátssza” – avat be a háttérbe Fűke Géza. – Az énekessel beszélték meg – nem túlzok – tíz másodperc alatt, hogy mi fog történni, szerencsére a legtapasztaltabb koncertmesterünk, Nagy Zsuzsa állt helyt – mondja. A vendégkarnaggyal az esés után többé nem találkoztak.
– A csúcs az, hogy a tévé azóta számtalanszor leadta ezt a koncertet – teszi még hozzá a kötetben Ősz Gábor igazgatóhelyettes –, de soha nem tették mögé a teljes sztorit. Azt, hogy Berkes Kálmán a közönség soraiban ült farmernadrágban, és a kölcsönkapott frakkfelsőt is a koncert alatt vette fel. A mai napig, amikor ismétlik, kapunk egy-egy vicces SMS-t, hogy a karmesternek miért nem tudunk adni elegánsabb ruhát?
Baross Gábor (1946-2025)
Baross Gábor trombitaművész 1946-ban született, diplomáját a Győri Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárképző tagozatán szerezte. A Győri Filharmonikus Zenekarnak 1965-től volt tagja, így részese volt annak is, amikor a társulat 1968-ban Sándor János karnagy vezetése alatt hivatalos zenekarrá vált. Első trombitás, szólamvezető, 1982-től igazgatóhelyettes, 1996-tól 2008-ig igazgató volt. Ezután öt évig vezette a szegedi filharmonikusokat, innen vonult nyugdíjba. Demokratikus vezető volt, keze alatt a társulat szakmai nívója mégis magasra nőtt, többek között Münchenbe, a bécsi Musikfereinbe rendszeresen hívták. Az igazgatót 2008-ban a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjével tűntették ki.