Fotó: Facebook/ Pintér Bence

Üljetek le, gyerekek, tanmese következik, amit az út történetével kezdünk:

az M19-es győrszentiváni lehajtója és felhajtója hosszú ideje rendkívül rossz állapotban van. Az aszfaltot már-már embernagyságú kátyúk tarkítják, ezek a mindennapi közlekedést nemcsak kényelmetlenné, hanem balesetveszélyessé is teszik. A helyiek három évtizede várják a felújítást, azonban a tulajdonosi viszonyok rendezetlensége miatt, és azért, mert a korábbi döntéshozók ezt nem forszírozták, eddig nem történt előrelépés. Szentivánon nem ez az egyetlen fejlesztés, ami zsákutcába futott, a különbség talán annyi, hogy ez azokat az autósokat is érinti, akik csak átvágnának Szentiván felé, de a felhajtó közepén már kétszer meggondolják, érdemes-e legközelebb is erre jönni.

Az új városvezetésnek fontos ez az út, Pintér Bence polgármester és Balog-Farkas Renáta szentiváni önkormányzati képviselő az elmúlt hónapokban előkészítette a beruházást, s mivel az adóbevételek szeptember-októberre megérkeztek Győr kasszájába, így meglett a pénzügyi fedezetet is, elkészítethették a szükséges előterjesztést, egyeztettek a szakhatóságokkal.

És akkor jött az első ütközet az október 22-ei bizottsági ülésen,  

ahol dönteni kellett volna arról, hogy a felújításhoz szükséges mintegy 50 millió forintot (ami tehát megvan) átcsoportosítsák a költségvetésből erre feladatra. Pintér és Balog-Farkas észérvekkel próbálkozott: a felújítás sürgősségét az indokolja, hogy amennyiben az idén nem fejeződnek be a munkálatok, az út állapota miatt le kell zárni a szakaszt. Ez jelentős nehézséget okozna a Győrszentivánon élőknek, akik napi szinten használják az M19-es felhajtót a városba való bejutáshoz.

Hogy ez elég érv volt-e? Nem, mert volt egy ennél is erősebb olvasat:

a költségvetési és pénzügyi bizottság fideszes elnöke, Antal Imre az ülésen azzal indokolta az elutasítást, hogy a bizottság nem kapott megfelelő tájékoztatást a felújítás igényéről. Ezt Pintér Bence és Balog-Farkas Renáta igyekezett cáfolni: dokumentumokkal bizonyították, hogy augusztusban az Útkezelő hivatalosan is jelezte az igényt a Fidesz-KDNP frakcióvezetőjének, Fekete Dávidnak. Antal viszont kötötte az ebet a karóhoz: „Miért nem jelezték ezt a bizottságnak is?” – kérdezte Pintértől, aki hiába mondta, hogy Fekete Dávid révén az egész Fidesz-KDNP frakció (így Antal is) tudhatott erről, lepattant a bizottsági elnökről. Nem számított az az érve sem, hogy október 22-e előtt hat nappal, tehát az október 16-i bizottsági ülésre már beadták az anyagot, tehát így is tudhattak (volna) a bizottsági tagok az igényről, igaz, akkor Antal Imre nem engedte napirendre venni a kérdést.

A bizottsági vita egészét látva (nem csak az abból összevágott videós összefoglalót) valóban nehéz eldönteni, hogy burleszket néz-e az ember, vagy tényleg ez a valóság Győrben. A secunder szégyenérzet az egyetlen biztos érzés, ami a gyomorszáj környékén folyamatosan feszít.

Egy higgadt érv ugyanakkor végre elhangzott: Fűzy András (Fidesz-KDNP) azt kérte, mondja ki valaki (nyilvánvalóan az ülésen vendégként részt vevő Máté-Tóth Péter, az útkezelő igazgatója), meddig kell meghozni a döntés, hogy az időből ne csússzanak ki. A szakember számításai után a végeredmény gyakorlatilag az lett, hogy ha november elejéig nem nyomják meg a startgombot, akkor az év végéig nem tudnak a munkákkal végezni.

Egy hétig lehet tehát packázni a felújítással, illetve azokkal, akik ezt szorgalmazzák.

Pintér szerint az elutasítás hátterében nem szakmai, hanem politikai okok állnak: a bizottsági elnök „személyes bosszút” áll a városvezetésen, amiért nyilvánosságra került, hogy több mint kétmillió forintos bruttó fizetése mellett önkormányzati lakásban él havi 70 ezer forintért, és ennek bérleti szerződését szeretné meghosszabbíttatni. (Mostanra meg is született a döntés erről.) A polgármester úgy véli, Antal a hatalmával visszaélve akadályozza a város érdekeit szolgáló fejlesztést, ezzel nemcsak a helyi közösségnek, hanem minden győri autósnak kárt okoz.

Antal Imre eddig nem reagált ebben a vitában, lehet, a válaszát holnap tudjuk meg, amikor a téma ismét terítékre kerül.

Minden jó, ha… ?

A rendkívüli bizottsági ülés előtt Pintér Bence még helyszíni bejárásra hívta a bizottsági tagokat, hogy „saját szemükkel lássák a felhajtó állapotát”. Antal Imre és Diligens Tibor fideszes képviselők nem jelentek meg az eseményen, de Fűzy András és Nagy Richárd igen, láthatták a közlekedési veszélyeket. Ha az eseményről készült Facebook-posztoknak hihetünk, akkor a „jelenlévők egyetértettek abban, hogy a felhajtó kopórétegének cseréje nem tűr halasztást, és a bizottságnak sürgősen újra kell tárgyalnia a források átcsoportosítását”.

Balog-Farkas Renáta bízik a józan belátásban, és abban, hogy a bizottság rendkívüli ülésén a többség végül támogatni fogja a felújítást. Pintér Bence pedig kijelentette: újra benyújtják az előterjesztést, és remélik, hogy „a fideszes bizottsági tagok ezúttal a győri polgárok érdekében fognak szavazni”.

A tanmese, kedves gyerekek, majdnem véget ért, bár a végét csak holnap tudjuk meg. A mesék arra jók, hogy tanuljunk belőlük. Volt már egy hasonló történet, amelynek a főszereplői szintén a szentivániak voltak. Akkor is az akaratukkal szembe ment a politikai hatalom, nem hallgatta meg őket, mert azt gondolta, nem kell. A királyt – legfőképp a csalódott és mérges szentivániak szavazataival – leváltotta a népakarat. Aki akarta, megtanulta a leckét: a szavazatért cserébe azt várja a szavazó, hogy az ő érdekeiket képviselje a közpénzből finanszírozott politikus, s ha nem ezt teszi, talál majd számára egy útilaput.

Most tehát, aludjatok egyet, holnap a mesét befejezzük.