Évről-évre ugyanaz a kérdés foglalkoztat, amikor megpillantom a győri Dunakapu téren a “karácsony kihagyhatatlan elemét”, az óriáskereket: kinek jutott eszébe Győr belvárosának egyik legmélyebb pontjára telepíteni azt az attrakciót, aminek pont a minél magasabbról elénk táruló panoráma a varázsa.

Tulajdonképpen már azt sem igazán értem, hogy hogyan kapcsolódnak a karácsonyhoz olyan búcsús elemek, mint a kisvonat és az óriáskerék. Ezek azok a játékok, amik tökéletesen működnek a május 1-jei kiskúti majálison, de az indokolatlan neonfényekben úszó giccsparádé valahogy nekem nem adja át annyira az ünnep meghitt melegét. 

Szóval értetlenségem melegágya valójában az óriáskerék, ami akár még tök jól is működhet a siófoki aranyparton, ahonnan beláthatod a Balatont, vagy hogy a nagy világklasszist említsem példaként, a London Eye esetében biztosan emlékezetes élmény, ha a magasból térképezheted fel Anglia fővárosát, de mit akarunk átadni a Kisalföldön felépített látványossággal a kopár, téli hónapokban? Aki egy kicsit is képben van a földrajzzal és ilyenmódon az „alföld” szó jelentésével, annak nem kell magyaráznom, hogy összességében sem túl izgalmasak a táj adottságai, illetve ilyen értelemben Győr látványa sem ígér sokat, de még az is hozzájön, hogy a sétálóutcákhoz képest 0,5-1 méterrel mélyebben lévő Dunakapu tér ad teret ennek a „csodának”, így aki felül rá, örülhet, ha a Marcalvárosi panelrengetegig ellát. Létjogosultsága tehát körülbelül a nyírmártonfalvi lombkoronasétányéval vetekszik.

Persze lehet azt mondani, hogy de mégis csak van rá közönség és valamiből megél az óriáskerék üzemetetője a téli hónapokban is, amiket Győrben tölt, de azért vannak kétségeim ennek a mini vidámparki jelentenek szükségességét illetően. Az pedig az eddigiekből kiderülhetett, hogy véleményem szerint alapvetően sem nagy élmény a téli, szürke táj látványa, de ha valakit ez mégis magával ragad, annak sokkal inkább jó szívvel ajánlom a püspökvár toronykilátóját, ahonnan ugyan hiányoznak a vibráló neonok, ellenben egész évben látogatható, így a barátságosabb, üde napokon is rálátást biztosít a városra.

Fotó: Szami