A disznótoros mint reggeli vagy ebéd nem pont az a fogás, amit minden nap megkívánnék, de időnként tagadhatatlanul jól esik. Bár magam még sosem jártam disznóvágáson, nem tudom, milyen az ott helyben készült hurka, kolbász vagy épp a frissen sült töpörtyű, viszont kimenni a hétvégéi piacra, vagy felkeresni kedvenc hentesünket (már akinek még van ilyen a XI. században és nem csak a szupermarketek pultjában látott nyers húst, szalonnát, kolbászt) mindig öröm. Ez talán kicsit ilyen városi verzió, de a maga nemében azt gondolom, így is igazán autentikus tud lenni az élmény, és valahogy mindig valami retro érzés kíséri halványan.
Elsőként egy számomra ismerős helyre látogattunk, ahogy a felirat szól a „Büfébe”, ahogy talán nektek is ismerős lehet a Bartók Béla úti pecsenyesütőbe. Na, ha valami retro, akkor ez a hely az, de jelen esetben ezt a lehető legpozitívabb értelmében mondom, engem legalábbis mindig teljesen magával ragad. Az üzletben, mely 06:00 és 14:00 között várja vendégeit, nincs két bútor, ami illene egymáshoz, a legnagyobb felületet pedig a 20-30 évvel ezelőtt nagyot hódító színes (jelen esetben zöld) bútorlap adja. A wc ajtók frissen lettek festve, és 1-2 újonnan kihelyezett üdítős plakát jelzi, hogy nem állt meg az idő. De őszintén kit érdekel ezen a helyen az enteriőr, ahol a belépéstől kezdve csak a pultban sorakozó finomságokkal tudsz szemezni, azon gondolkodva, hogy mit is válassz…? Én magamat nem mondanám túl nagy étkűnek, így kétszer is meg kellett gondolom, hogy mit kérjek, mert legszívesebben végig kóstoltam volna az egész kínálatot, de ember legyen a talpán, akinek ez nem terhelné meg nagyobb mennyiségben a gyomrát. Végül a mindig befutó sült húsra és kolbászra esett a döntésem, ebédpartnereim pedig ezt megfejelték még egy kis véres hurkával. Ami pedig azt gondolom, hogy talán említésre sem méltó (mert annyira egyértelmű), hogy kenyér, kovászos és csemegeuborka, valamint mustár kísérte a húsokat. Tányér nincs, műanyag tálcán adják az ételt, de számomra ez teljesen belepasszol ebbe az élménybe. Bent és kint is lehetőségünk van elfogyasztani az ebédet, míg az üzletben pultok mellé állhatunk, addig kint azok a tipikus műanyag kerti asztalok és székek várnak, amik minden balatoni nyaraló teraszán is megtalálhatóak voltak 10-20 évvel ezelőtt.
Fotó: Szami
Mi napsütéses időben érkeztünk, így az utóbbit választottuk. A Bartók Béla út forgatagában, az enyhén instabil székeken ülve harapni azt a jó fehér kenyeret a sültek mellé, hát meg van a feelingje. És hogy milyen volt maga a disznótoros? Nem tudnak hibázni. A hús szaftos, a kolbász roppanós, a hurka pedig kifejezetten krémes volt. Hárman ebédeltünk, ez körülbelül 7-8000 Ft-ra jött ki, aminél talán még többet is fizettünk volna, ha pl. egy napi menüs helyen eszünk. Azt mondjuk nehéz lenne megmondani, hogy pontosan mi mennyibe került, de kár is lenne elveszni a részletekben, ár-érték arányban jól jártunk szerintem.
Fotó: Szami
Szóval pecsenyesütő. A hely nem több és nem kevesebb annál, mint amit várunk tőle. Kicsit ugyan retro, de abszolút megvan a maga bája. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, különösen hangulatos itt kezdeni akár a reggelt, de hozzáteszem, nem érjük be ennyivel, bőven van még hova ellátogatni a témában.