Fotó: Szami
Gyerekkoromban kifejezetten nem szerettem a disznótoros ételeket, ma pedig már nemcsak az ízek, hanem a pecsenyesütők hangulata miatt is szívesen választom a hurka-kolbász-pecsenyehús mesterhármas bármelyikét reggeli vagy ebéd gyanánt. Kifejezetten társasági programnak gondolom, hogy pecsenyésnél egyen az ember, legyen az reggel a piacon vagy ebédidőben valamelyik sütödében egyszerűen csak imádom a közösségi élményt, amit itt átélhet az ember. Persze nem akarom úgy lefesteni a pecsenyesütők atmoszféráját, mintha felérne egy Michelin-csillagos étterem színvonalával (vagy egyáltalán csak egy bármilyen étterem hangulatát hoznák), nyilván nem ugyanaz a sztori van mögöttük, de a maguk egyszerűsége jól esően jár át, amikor ilyen helyen járok.
Minisorozatunk -melynek keretein belül a győri pecsenyesütőket teszteljük- második állomásaként Gyárváros felé vezetett utunk. Megnevezném a helyet, ahol voltunk, de a bódén is csak ennyi áll: PECSENYESÜTŐ. Hogy könnyebben be tudjátok azonosítani, a Tompa utcában jártunk, azért is mondom, mert előre jelezném, érdemes ide betérnetek.
Az ütött-kopott bódé előtt két kerti filagória jelenti a teraszt, bent pedig a fal mellett húzódó pultnál foglalhatunk helyet, akár csak a Bartók Béla úti hentesnél. Ahogy beléptem gyorsan kiderült, inkább férfiak a célközönség, a falakról meztelen nős fali naptárak lógtak, szám szerint 3, mindegyik a pontos dátumot mutatva… gondolom fontos, hogy tudják melyik hónapot írjuk épp. (Árpi, a tulaj aztán elmondta, ez már egy visszafogottabb verzió, ő úgy fogalmazna: már CSAK 3 naptár van.) A hely megjelenésénél maradva egészen érdekes képet festett az enteriőr. Az akváriumra emlékeztető savanyúságos edény mellett a retró mérleg igazán autentikus volt, az eladó mögött pedig egy „PANASZKÖNYV” feliratú sodrófa lógott (nem éltünk a panasztétel lehetőségével). A hely délben tele volt. Mi ketten érkeztünk, sült kolbászt, pecsenyehúst, sült májat, savanyúságot és kenyeret kértünk, így jöttünk ki körülbelül 6 800 Ft-ra.
Fotó: Szami
Ami pedig az ételeket illeti: ezúttal is elégedettek voltunk. A kenyér belül puha, kívül ropogós, a húsok pedig mind szaftosak voltak. Engem a fokhagymával bekent pecsenyehús vett meg teljesen, az említett árért járó adag pedig kellőképpen kiadós volt. Bár mi direkt a disznótoros ételekért mentünk, kiderült, hogy egészen sok minden szerepel még a menün. A csülkös bableves például az állandó kínálat része, de akár székely káposztát, pörköltöt vagy lángost is kérhetünk. Mindent sajnos nem tudtunk megkóstolni, de most is várjuk tapasztalataitokat, ha próbáltatok bármit a hely specialitásai közül.
Fotó: Szami
Szerintem érezhetitek, hogy elégedettséggel jöttünk el Árpitól, de ha röviden kellene összefoglalnom az itt tapasztaltakat, engedjétek meg, hogy egy Google értékelőt idézzek: „…ízletes ételek! Egyedi kiszolgálási mód. Szóval hangulata van a helynek!”
