Nem vagyok az autentikus keleti gasztronómia nagykövete, és sem az Oishi, sem a Sziget Bisztró nem az a klasszikus ázsiai étterem, de mégis csak valami újat hoztak a városba.

Az Oishi Ramen már a nevével is vízjelezi, hogy japán különlegességekkel várja vendégeit, így nemrégiben személyesen látogattunk el hozzájuk. A küszöböt átlépve eléggé eklektikus berendezés fogad, persze nem vártam, hogy a földön ülve eszünk majd és gésák szolgálják fel az ételt, de a kézzel festett japán cseresznyefa képe a falon finoman szólva is jelentéktelenné válik a robosztus asztalok és székek mellett az egyébként is sötét térben. A keleti miliőt a háttérben szóló halk japán pop dalok próbálják erősíteni, ami a bejárati ajtón található sárkánnyal együtt veszti relevanciáját abban a pillanatban, amikor az ember berendel egy hamburgert.

Merthogy ami az étlapot illeti, meglehetősen széles felhozatalból választhatunk és egyből ki is derül, hogy feltehetőleg azért nem volt eddig sem ramenező Győrben, mert egy ilyen specifikus kínálatú helyet nem tud eltartani a város, amit vélhetőleg felmért az Oishi csapata is, így a levesek után egyből a hamburgerek, majd a magyaros ételek, tészták és pizzák kaptak helyet a menün. (Bár felmerül bennem a kérdés, hogy tényleg nem tűnt-e logikusabbnak a kínálatot sushikkal, gyozával vagy épp tempurával kiegészíteni.) Mi azt kóstoltuk, amiért mentük: rament. Az általam választott Ushi ramenben tojás, gomba, babcsíra, újhagyma, marhahús és soba tészta került, ami engem teljesen megnyert ízvilágát tekintve. Ugyanitt tipp: második alkalommal mikor az Oishiból ettem már tészta nélkül kértem a levesemet, mert a massza állagú soba egyrészt indokolatlanul sok volt számomra benne, valamint borzasztóan emlékezett gyerekkorom sünis gyurmájának állagára. A 3 950 Ft-ba kerülő, hatalmas adag leves egyébként teljesen kifogott rajtam, a felén túl már úgy éreztem magam, mint a karácsonyi ünnepi asztalnál, ahol a rántott halat és a töltött káposztát még egy kis bejglivel is lefojtottam.

Fotó: Szami

Mindezzel szemben a Sziget meg sem próbál vietnámi étteremnek tűnni, az erdélyi konyhára, házias ízekre alapozó bisztró csupán kiegészítette állandó napi menü és langallókínálatát a különleges pho levessel. De tényleg olyan különleges?

A hely maga nem túl tágas, mondhatni szűkös, de eddig még mindig le tudtam ülni, amikor ebédelni érkeztem hozzájuk. A vendégtér igazán szerény, mégis barátságos, a konyhát viszont csupán egy pult választja el az asztaloktól, ami nem zavaró, de a rántott hús szagú kabát garantált a távozás után.

A pho leves az állandó kínálat része, időnként mégis készlethiányt jelentenek a nagy érdeklődésre való tekintettel. Lássuk mit tesznek bele: vékonyra szelt marhahús, rizstészta, babcsíra, gomba, újhagyma, koriander, valamint kaptam mellé lime-ot és reszelt répát is. Talán nem árulok el nagy meglepetést, ha azt mondom, hogy a hagyományos ízekben verhetetlen bisztró pho levese egy ízletes húslevesre emlékeztet, de az adag itt is kifogástalan volt, nem is tudtam felül kerekedni rajta. Így azt mondanám, ár-érték arányba igazán ”megérős”, mert 2 800 Ft-ért egy olyan ebédet kaptam, ami után egyáltalán nem éheztem meg estig.

Fotó: Szami

Mindent összevetve részemről egyértelműen a ramen bizonyult izgalmasabbnak ebben a körben, bár erről biztosan lehetne vitázni. Az viszont szerintem kétségtelen, hogy mérföldekkel a magyaros ízekre formált kínai gyorsbüfék előtt jár mindkét hely, ha az autentikus keleti konyhákat szeretnénk megismerni.