Fotó: Szami

A Rómerben, a Radón és több faluban is voltak idén nyáron vetítések (a Radó-szigeten ez volt a harmadik évad). Klasszikus kertmoziról beszélünk, amely a nyolcvanas-kilencvenes évek vakációit idézi. Bár tűnhet úgy, de nem pusztán a nosztalgiahullámára ült fel a trend, az élet hozta, hogy nyáron külső helyszíneken kezdett el vetíteni Pongrácz Balázs is. Az ok nem volt más, mint a Covid, a járvány utáni időszakban kezdett el élni és újból virágozni ez a műfaj. Már a tavalyi és a tavalyelőtti évad is jó volt, mondja a szervező, de az idei nyár a laikus számára is kitűnt: a Facebookon számos nyáresti moziprogram jött szembe velünk.

„Általában önkormányzatok a megrendelők, ők jelentkeznek egy-egy filmigénnyel, amit aztán a forgalmazóktól igyekszem megszerezni. Van egyfajta közösség-összetartó ereje ezeknek a vetítéseknek, ráadásul a megrendelő szemszögéből nézve jó ár-érték arányban lehet így programot szervezni akár egy kisebb faluban is” – mondja, s a falvakra később még visszatérünk.

Légkondi a 90-es években?

Az idei nyár slágerfilmje a Demjén-számokra épülő, Hogyan tudnék élni nélküled? mozi volt, amely a Futni mentem-mel együtt döntött csúcsokat. Pongrácz Balázs annyiszor látta már a filmet (hisz ő vetítette minden alkalommal), hogy a hibákat is kiszúrta. Például azt, hogy a bérház oldala, amelyen a főszereplők énekeltek, tele volt légkondicionálóval… (A kilencvenes években??) Szóval van haszna annak, hogy ilyen sokszor kellett vetíteni a Demjén-filmet; és főként akkor lenne, ha a folytatást most forgató producer értesülne a szemfülesek által könnyen kiszúrható bakikról. „Gondoltam egyébként, hogy megírom neki.”

A kertmozi sokféle filmet elbír. „Nagyon gagyit vagy korhatárost viszont nem.” Legutóbb a Macskafogóra is egy csomóan beültek, telt házat hozott. Pongrácz Balázs azt mondja, a nézőközönség összetételét nem nézi, de ez a műfaj elsősorban a baráti társaságokat, a 40-es, 50-es korosztályt, esetleg még a harmincas éveinek végén járókat fogja meg. Akik egyébként is járnak a Rómerbe.

Hol vannak az egyetemisták?

Itt azért álljunk meg, mert Győr a Széchenyi-egyetem növekedésével együtt évközben jóval nagyobb húszas populációnak ad otthont, mint tíz-húsz évvel ezelőtt. Pongrácz szerint is jó volna megfejteni, hogy az egyetemistákat mivel lehet a szokásrendjükből kimozdítani, becsábítani a városba és a Rómer Házba. Számára jelenleg a Rómer, mint „brand” nem hoz plusz nézőt, ezen pedig érdemes elgondolkodni, hiszen a megfejtés egyben a ház jövőjét is jelentené.

Pongrácz Balázs sokszor tapasztalja, hogy a falvak e tekintetben összetartóbbak, Szanyba például már háromszor vitt filmet, egy ilyen esemény összefogta a közösséget. Olyan is volt, hogy a kunszigeti vetítésre Dunaszegről is át lehetett csábítani az embereket. Az emberek tehát mozdíthatók. Győrben a „Radó Matiné” a biztos pont, ami most már beépült azoknak a szokásrendjébe, akik nem akarják kiadásba verni magukat és a nyáreste a szabadba csábítja őket. Ott van akkor nekik a kertmozi.

Nincs cenzúra

Pongrácz állítja, a filmek kiválasztásába – amikor az évadra válogat – nem szól bele senki, van, ami az ízlésének tökéletesen megfelel, és elfogadja azt is, hogy a zenés filmeknek most keletje van. Egy-egy vetítés jogdíja, vagy legalábbis amit fizetni kell érte, filmtől függően 40-80 ezer forint, a kapcsolata korrekt a forgalmazókkal, senki nem ver át senkit.

Ő is úgy látja, hogy Győr kulturális igényeire ugyanakkor jellemző a „rántotthús, sült krumpli kombó”, vagyis az, hogy mindenkinek legyen biztosan jó. De jó lenne ebből a komfortzónából kilépni, igaz, ehhez szélesebb összefogás szükséges a kultúra területén is.

Mire gondolunk? Ha egy város nagyobb kulturális intézményei eleve nyitottabbak a kortárs darabokra, a bátor darabválasztásokra, akkor a kisebb klubok is kísérletezhetnek a zenés filmek mellett mással is. Nincs szó arról, hogy az egyik kizárná a másikat, tehát a populáris, szórakoztató filmekre éppúgy szükség van, de azon már elgondolkodik Pongrácz Balázs is, hogy például egy meleg tematikájú filmet felvenne-e a műsortervébe Győrben?  „Lehet, hogy ez már sok lenne.” De azt is meri állítani, hogy ha egy ilyen film levetítéséről döntene, abba nem szólnának bele, „én bérlem a termet, a szerződésben nincs olyan kitétel, hogy mit vetíthetek és mit nem.”

Ha kicsiben lehet

A nyári szezon véget ér, a kertmozi sikerét jól mutatja, hogy a Radó Matiné keretében még két pluszvetítés lesz az ősz folyamán. Szintén az őszi-téli szezonban Pongrácz Balázs Győrbe hozza Nemes Jeles László „Árva” és Enyedi Ildikó „Csendes barát” című filmjét (mindkét film szerepel a most kezdődő, 82. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában). Pongrácz láthatóan maga is brand-et épít az I love MOZI-val, erre pedig van igény. Győrre ráfének az ilyen példák.