Tóth Péter | Fotó: Szami

A vízparti életet már nem kell felfedeznünk, mert a nagyszüleink megtették helyettünk: legutóbbi cikkünkben bemutattuk, hogy a 30-as, 40-es, 60-as években milyen vízi élete volt Győrnek. Most a jelenben maradunk, megnézzük, hogy a harmincas, negyvenes, ötvenes generáció mellett a tizenéveseknek mit nyújt a (bel)város és a folyópart.

„RP” – tíz éve ennyit mondtak csak a kamaszok egymásnak, ebből pedig mindenki értette, hogy a rakparton találkoznak. A mai tizenévesek valamiért elhagyják a ragot és a csak annyit mondanak, „megyünk város”. A célhelyszín ugyanaz volt akkor is, most is: a Rába-part, az ágyúk, utána a Radó. Iskolaidőben hétvégente, most, a vakáció idején, hétköznap is sokan ülnek a Rába-part lépcsőin. Hogy mit tud és még inkább mit nem tud kínálni nekik a város, arról a frissen alpolgármesternek választott Tóth Péterrel beszélgetünk. A szociológus három területet kapott a polgármestertől, ebből az egyik a generációk együttélése (a másik kettő a szociális ügyek és a közlekedés). Testhezálló tehát a téma és feladat.

Ön szerint melyik generációnak a legjobb most Győrben élnie?

Egy Reddit posztot olvastam a minap, egy huszonéves srác írta, aki a Széchenyi-egyetemre jár, hogy ő, aki nem iszik alkoholt, nem jár kocsmába, itt semmi programot nem talál magának. Óriási vita kerekedett ebből, a kommentelők egyik fele azt írta, hogy fejezze be, mert semmi értelme, amit ír. A másik fele viszont igazat adott neki. Szerintem a kettő között van az igazság, a feleségem mondta ki talán a legpontosabban:

Győr a középkorú, középosztálybeli, gyerekeket nevelő családoknak lett az elmúlt évtizedekben kialakítva.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem lehet semmit csinálni Győrben.

Akkor mit lehet?

Győri vagyok, itt születtem, itt jártam iskolába, az egyetemi évekre költöztem Budapestre, és éltem is ott egy ideig. 2003-ban jöttem haza családot alapítani, nyolc év Budapest, a Bárka Színház, a Szépművészeti Múzeum, a Katona Színház és a Sziget Fesztivál után én is azt éreztem először, hogy itt nincs – ahhoz képest – semmi. Lehet, én is hozzáöregedtem a fenti városkoncepcióhoz, vagy hajlandó vagyok kicsit jobban körülnézni, de szerintem Győr tudja azt nyújtani szórakozás, kultúra, vendéglátás terén, mint amit egy 130 ezres várostól elvár az ember. De nagyon sok múlik azon, hogy milyen közösségek alakulnak ki.

Amikor hazajött, hány éves volt?

Huszonhat.

Huszonhat évesen mi hiányzott legjobban Győrből?

Nem volt olyan koncert, olyan színházi darab, amire itt el tudtam menni. De azóta országszerte  megindult a kultúra, a vándorló előadásokra gondolok – például azokra, amelyeket a Vaskakas Bábszínház most befogad. És anno nem voltak azok a helyek sem, amelyek az apró, önszerveződő köröket be tudta volna fogadni. Most megint vannak. Én arra a helyzetre akkor azt a megoldást találtam ki a hasonló érdeklődésű barátaimmal, hogy alakítottunk egy egyesületet és szerveztünk magunknak (is) programokat. De a mostani helyzetben szerintem szerepet játszik a Covid-időszak is: volt egy hónapokban mérhető cezúra, amikor nem találkozhattak az emberek. Máig tartó hatása ennek, hogy  sokan előbb csetelnek most valakivel, minthogy elmennének valahová, hogy helló, szia, iksz-ipszilon vagyok.

A Reddit-vitának ön nemcsak olvasója lehet, mert most a tisztségénél fogva tehet is azért, hogy a generációk megtalálják a programokat maguknak Győrben. Van ehhez eszköze önnek, illetve a városnak?

Én inkább azt mondanám, hogy lehetőséget kell teremteni olyan embereknek, akikben megvan a szándék, hogy valamit kicsiben elkezdjenek, aztán pedig nagyban is meg tudják csinálni. Erre szolgálnak az önkormányzat pályázatai, ezért támogatunk évről-évre olyan programokat, amik az együttlét tereiként szolgálnak, mint például a 24 órás vetélkedő a gimnazista korosztálynak, vagy a Nyugdíjas Börze az Idősek Világnapja alkalmából. És ezért nyitottam meg az irodámat és csináltunk belőle szabadulószobát a Városháza épületének 125. évfordulója alkalmából 2025-ben. De ugyanezt szolgálják a nemzeti ünnepeink kapcsán a városi ünnepségek alkalmával szervezett közösségi megmozdulásaink is.  A nemzeti ünnepeink programjainak megújulása mögött Kósa Roland alpolgármester áll.

A lehetőség = pénz?

Lehet, hogy pénz. Lehet, hogy kapcsolat. Lehet, hogy csak össze kell kapcsolni embereket egymással. Mondok rá példát is: a Mediawave eltűnt Győrből – ami személyes szívfájdalmam is –, de tavaly jöttek fiatal diákok Győrbe, akik a filmművészetire járnak, és mondták, szeretnének egy filmfesztivált szervezni. És megcsinálták a Ravasz A Kakas – RAK Filmfesztivált. Tavaly támogattuk őket és nagyon jól sikerült. Olyan fiatal korosztállyal találkoztam a Rómerben, hogy nagypapának éreztem magam köztük. Idén is szeretnék ezt megcsinálni, mi támogatjuk is őket, de mondtuk nekik, hogy beszéljenek Hartyándi Jenővel (a Mediawave alapítója és fesztiváligazgatója – a szerk.) is. Beszéltek vele, rávették, ő pedig idén elvállalta az előzsűri szerepét.

De például rajtunk keresztül találkozott a Beton és a Rocksuli csapata is, amiből várhatóan egy hosszútávú, fiataloknak szóló együttműködés születhet Győrben már idén ősszel, ami sokat segíthet a város könnyűzenei és élőkoncert helyzetén. Az átalakuló Aranypart II. pedig vonzza a közösségi programokat, amihez egy megújult szabadtéri közösségi térrel járultunk hozzá a Terasz Csoporttal karöltve az idén. Itt további fejlesztések is várhatók.

Ön azt mondja, hogy nagypapának érezte magát, én pedig most egy tuskónak, mert erről a fesztiválról nem is hallottam. Nem önigazolásként kérdezem, de nem az a baj, hogy ha vannak is ilyen kezdeményezések, programok, azokról a győriek nagy része nem is tud?

Igen, az a baj, hogy szanaszét szabdalódott a nyilvánosság. Képtelenség egy helyre hozni a híreket, információkat.

Gyor.hu?

Elvileg a „Helló Győr!”-ön fenn vannak a programok – de ehhez az is kell, hogy a szervezők azokat bejelentsék. Az egyik közmeghallgatáson Bóka Zsolt – aki akkor még nem volt országgyűlési képviselő, most viszont már a Tisza színeiben tagja a Parlamentnek – vetette fel, hogy nincs egy rendes győri programajánló felület. Jó, akkor csinálok, gondoltam. Most már látom, hogy kínszenvedés összeszedni a Helló Győrön kívül eső győri programokat, de szerencsére a hivatal kommunikációs osztálya segít ebben. Sokszor szembesülünk azzal, hogy a szombati programok pénteken este kerülnek fel a Facebook Események rovatába, ahonnan a programajánlónkat már szerdánként elkészítjük…

Ez a promóció része, de én még mindig az alapkérdésen rugózok: ha valaki egy jó programmal most kopogtatna az önkormányzat ajtaján, honnan lenne erre pénz?

A költségvetésben három nagy csomagot is létrehoztak, a civil- a sport- és kulturális témakörben lehet támogatni a kisebb-nagyobb programokat. De támogatást kapnak programok a polgármesteri keretből is.

Akikről eddig beszélgetünk, a húszas-harmincas korosztály. A tizenévesek viszont a vakáció kellős közepén vannak, láthatóan felfedezték maguknak a vízpartot…

… megsúgom: ők mindig felfedezik maguknak.

Igen, de a vízen és a parton kívül nem sok mindent találnak ott maguknak.

Tizenöt évvel ezelőtt készítettem egy ifjúsági kutatást és egy megyei koncepciót is ebben a témában, ugyanezt mondták a tizenévesek. Ez egy állandó probléma.

De miért az?

„Nincs egy hely, ahová bemehetnénk”, „nincs egy hely, ahol leülhetnénk”: ezeket mondták a kutatásban. Az olvasható ki még a kutatás eredményeiből, ha lenne is egy ilyen hely, oda nem szívesen mennének be, mert az nem menő, ott ránkszólnak….

Akkor ne kizárólag épületben gondolkodjanak. Ha ennyire nyilvánvaló már jó ideje, hogy a rakpart egy fontos találkozási pont, akkor miért nem találtak ki erre valami kisebb megoldást?  Tudom, hogy nincs még egy hónapja sem hivatalban, tehát nem önön kell ezt számon kérni, a kérdést tehát értse úgy, hogy gondolkodnak-e ezután valamilyen fejlesztésben?

A folyópart egy nagy kérdőjel, a szabályozás bonyolult, hogy kinek van joga bármit is odavinni. Gondolok a vízügyre például, akinek ugyanolyan beleszólása van ebbe.

De ha a gyerekeket arról kérdezik, hova mennek, ha éhesek, a válaszuk továbbra is az, hogy „Meki”. Hova, ha fáznak: „Meki”. Hova, ha mosdóba mennének: „Meki”. Egyetlen nyilvános illemhely van a Rába-parton.

Igen, ezt a kritikát teljes mértékben elfogadom, és azt is, hogy a „Meki” az, ami nekik még megfizethető. A Radón működik három szolgáltatóegység, de a fizetőképes kereslet nem feltétlenül a tinédzserek korosztálya.

Szentivánon már van egy kamaszpark, a következőt tervezhetnék akár a Belvárosba. 

Ennek nincs akadálya. Egy kisebb település polgármesterével beszélgettem, ő azt mondta, hogy náluk a játszótér mellé kivittek néhány padot meg free wifit is…

Egyről beszélünk.

Ez biztosan megoldható, de nem tudom, emlékszik-e arra, amikor Dézsi Csaba András idején is megkérdezték a fiatalokat, hogy a Kazinczy előtti parkban milyen utcabútorok legyenek. Lát ott tobzódó tinédzsereket?

Nem, de a padokat öt méter távolságra tették le, lehetetlen ott beszélgetni.

Szombathelyen, a csónakázótónál ezt sikerült megugrani. A stégeknél egymás mellett vannak a nyugágyak, valami hasonlót szeretnénk az Aranyparton is. Korábban említettem már az Aranyparton elkezdett munkát a Terasz Csoporttal, a szabadtéri közösségi térrel. Velük egy komplex tervben gondolkodunk, tehát, ha nem is Rábánál, de a Mosoni-Dunánál elkezdtünk olyan fejlesztéseket megvalósítani, amiről kérdez. Ha ezek beválnak és működnek, akkor a folyópartjaink több részén is folytatható a program. Akár a belvárosban is. Egy TOP-os pályázat fut jelen pillanatban a városban, ami aktív vízi és ökoturisztikai fejlesztéseket valósít meg Győrben, aminek keretében öt helyen alakítunk ki vízi megállóhelyeket és pihenőket. Ennek részei a padok és asztalok is.  

A srácok egy alkalmi Dj-pultot is el tudnának képzelni.

A Rába-parton most volt épp egy ilyen esemény, és más helyen is csinálják ezt. Igaz, az idősebb korosztálynak, a kérdés éppen ezért inkább az, hogy a negyvenes-ötvenes korosztály, aki ezeket hallgatja, elijesztené-e a tizenéves korosztályt?

Az lenne jó, ha a generációk tényleg találkozhatnának itt.

Olaszországban ez például nagyon jól működik, nálunk még nem. Aztán lehet, hogy áttörés lesz ebben is, mert látom, hogy a Stranger Things-nek köszönhetően a tizenéves generáció a mi tinédzserkori számainkat hallgatja, és bizonyos számokat jobban ismernek, mint mi. Lennének tehát közös pontok.

A budapesti alsó rakparton a szabadon lehet piknikezni, rakpartunk nekünk is van, nem tudjuk azt kicsiben lemásolni?

A Valyo Rakpart kezdeti koncepciójának egy részét a mi egyesületünk győri tagjai találták ki. Tehát nyitott kapukat döngetünk. Itt is volt sok ötlet arra vonatkozóan, hogy a rakpartot hogyan és hol lehetne lezárni; lehetne például hídi vásárt is tartani, mint Szegeden. 

Csak ismételni tudom magam: Miért nem csináljuk akkor meg?

Szerintünk nem egy hivatalnoknak, vagy egy politikusnak kell megmondani, hogy milyen rendezvényeknek kell lennie a városban. Győrnek már volt olyan polgármestere, aki az egész városra ráerőltette saját hobbijait és ízlését. Mi abban hiszünk, hogy azokat a kreatív városi polgárokat és közösségeket kell támogatni, akiknek van egy jó ötletük. Erre az általunk vallott várospolitikára példa a Lampionos Hajós Felvonulás története: győri polgárok kitalálták, hogy támasszuk fel ezt a rendezvényt, a város pedig az elvi támogatás mellé pénzügyi támogatást adott, de teljes mértékben a szervezőkre bíztuk, hogy a városi és országos szabályok betartása mellett megszervezzék a rendezvényt. A szabad gondolkodás és cselekvés biztosítása a feladata a városvezetésnek, nem az, hogy kitalálja, hogy Slade vagy Majka koncert legyen a városháza előtt.

Illetve az még a feladatunk, hogy felhívjuk a szervezők figyelmét olyan kérdésekre, hogy ha mondjuk hídi vásárt akarnak tartani, akkor egyeztetniük kell a közösségi közlekedést biztosító céggel, hogy megoldható-e terelésekkel a város átjárhatósága az adott útvonal lezárása mellett is. A lampionos felvonulás mindenesetre megmutatta, hogy a győrieknek van igényük a vízi látványosságra, utána rengetegen bementek még a városba. Ez azért üzenet.

Cikksorozatunk, amit most kezdtünk, épp erre akar rávilágítani, hogy előttünk ezeket már kitalálták és meg is csinálták. Most már van vizünk a Mosoni-Dunában, menjünk egy lépéssel tovább: melyik lehet ez a lépés, amelyik megvalósítását reálisnak tartja?

A grillezős standok az Aranyparton, a Püspökerődben pörögnek, ezt látjuk. Olyan egyszerűnek tűnik, de ha valaki belevág és meglátja az előtte tornyosuló jogi és fizikai akadályokat, nem csodálom, ha megtorpan. De azt el tudom képzelni, hogy

ha tényleg van ilyenre igény, akkor „popup” formában kipróbálhatnánk.

Ha működik, maradjon kint a nyáron. Vagy vigyünk ki egy hétre egy kisebb pódiumot. Ezek végül is nem ördögtől való dolgok.

(A témát a közbiztonság témakörével folytatjuk.)