Fotó: Ősz Gábor igazgatóhelyettes, Szami, Marescsák Zsófia marketing vezető.
A Győri Filharmonikus Zenekar 2026/27-es, „Fény és árnyék” mottójú évadához készült portréfotókból nyílik kiállítás szeptember 18-án, pénteken 18 órakor a Richter Teremben. Az „OVERTONE” című tárlaton ötven, a zenekar művészeiről készült portrét láthat a közönség. A fotókat a RAW Agency art direktora, Szami készítette. Kulisszatitkok következnek – tőle.
- Miért ötven portré?
Valójában több is, mint ötven. A sorozat 52-nek indult, a Győri Filharmonikus Zenekar 52 hétre szóló kampányához ennyi kép kellett, de szerencsére többen jelentkeztek.
- Könnyen megnyíltak az alanyaid a portréfotózáshoz?
A zenészek művészek, de nem annyira exhibicionisták, mint mondjuk a színészek egy része. Ilyen művészekkel gondolkodni nagyobb kihívás, de nem feltétlenül nehezebb feladat. Meg kell értenünk egymás nyelvezetét, akkor működik a „sztori”. És itt működött.
- Jól sejtem, hogy a zenészek akkor nyíltak meg, amikor a hangszerüket megkapták?
Nem mindenki érkezett a hangszerével. A fotózás előtt még próbáltak, és hogy ne kelljen mindenkinek külön mindent elmondani, tartottunk egy közös megbeszélést. Ott elmondtam, hogy ne egy sablonos portréra számítsanak. A fotók elkészítése előtt mindenkivel legalább negyedórát beszélgettünk, egymásra hangolódtunk, de volt, akivel ez fél óra lett. Aki akart, hozott hangszert magával, aki nem, nem. Az üstdobra nyilván nem számítottam, de volt olyan művész is, aki imitálta, hogy a hangszerén játszik. Érdekes volt, hogy többen, miközben beszéltek a hangszerükről, óhatatlanul is úgy gesztikuláltak, mintha játszanának rajta. Pedig nem is volt náluk a hegedűjük.
- Zenéltek is fotózás közben?
Volt, aki igen: a cigányzenétől kezdve a Keresztapa filmzenéjén keresztül John Williams-ig mindent játszottak nekünk. Én meg közben fotóztam és élveztem hallgatni.
- Fel sem merült, hogy a sorozat színes legyen?
De, igen, felmerült, de nekem határozott elképzelésem volt, és jeleztem is a Filharmonikus Zenekar felé, hogy fekete-fehér képekben gondolkodom. Ez a változat sokkal líraibb, kifejezőbb és jobban kiemel; nem lett volna értelme ennek az anyagnak színesben.
- Mikor derült ki, hogy az anyag nem csupán a social-kampány része lesz, hanem kiállítás is nyílik belőle?
Az utolsó utáni pillanatban jött ez a lehetőség: augusztus elején ültünk össze, hogy egyben megnézzük az anyagot. Én arra a megbeszélésre fotópapíron is előkészítettem a képeket, Ősz Gábortól jött a hirtelen ötlet, hogy lehessen ezt így egyben is látni. De ez egy „pop up” kiállítás lesz, vagyis először és utoljára lesz egyben látható ez az ötvenvalahány portré.
- Miért szereted a portrékat?
A dokumentarista anyagaimban mindig az egyén és a társadalom viszonyát keresem, illetve nagyon sokszor előkerül a társas magány, mint problémakör. De ott is igyekszem az egyénre fókuszálni. Stúdiókörülmények között az, hogy valakivel ki tudok alakítani egy olyan intim viszonyt, amelyben meg meri mutatni a valódi arcát, amit elő akarok csalni belőle, nagy kihívás és privilégium is. Elkapni a pillanatot, a gesztust, a mimikát – nekem ez nagy élmény.
- Beleszólhattak a zenészek, hogy melyik kép jelenjen meg róluk?
Igen. Mindenkiről három-öt képet válogattunk le (volt, akiről 50-60 képet is exponáltam), abból választhattak. Tettem ajánlást, és fotózás közben is mindig elmondtam, ha megtaláltam azt a pillanatot, amiről az előbb beszéltem. Nagy többségben hallgattak rám, de volt, aki másik képet szeretett volna.
Én azért eltettem azokat a fotókat, amelyeket favorizáltam, és a kiállításon ezek a képek lesznek.
- Beszéljenek a képek:
- Ráczné Nagy Andrea arról mesélt éppen, amikor gyerekként az egyik pedagógus azt mondta neki, hogy kezei tökéletesek a zenei pályára. Óhatatlanul is „működésbe léptek” az ujjai, a pillanat megvolt, csak fuvallat kellett hátulról. Jött is, ez lett belőle.
- G. Horváth Barnabás a hangszeréhez kötődő viszonyáról beszélt, elképesztő tisztelettel és szeretettel. A vonója nem volt nála, mert előtte tisztította magát a hangszert. A brácsa és Barnabás egy elemmé forrt össze ezen a képen (is).
- Nem véletlen a vezetéknév
3-4. Szépszabó Marine (szóló brácsa) és Szépszabó Krisztián (harsona) házasok. De ez csak a második találkozáson derült ki Szami számára. A zenekarból ugyanis próbafotózásra a RAW stúdiójába ketten érkeztek, de erről akkor még nem esett szó. Aztán jött a második kör, amelyen már mindenki részt vett, és előkerültek a vezetéknevek is…
(A kiállítás október 20-ig ingyenesen látogatható a Richter Teremben.)
